Hollókői Húsvét! Fotóriport.
A Flickr oldala az albumok összes képét tartalmazza, olyanokat is, melyek a fölött nem láthatók:
Bolygónkon élÅ‘ emberek többsége számára tavasz lehet a legkedvesebb évszak. Joggal, hiszen tavasz a megújulás, az új élet, az ébredés szimbóluma egyben. Ezzel együtt az egyik legfÅ‘bb keresztény ünnep, a Húsvét is tavaszra esik. ValószÃnűleg nem véletlen alakult ez Ãgy, hiszen ilyenkor az emberek hagyományosan Jézus feltámadását ünneplik.
Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Hollókőn készült fotósorozatunkat, ahol nagy becsben tartják és ápolják a magyarság gazdag húsvéti hagyományait. Hollókő az egyetlen olyan magyar falu, ami szerepel a UNESCO a világörökség listáján. E nagyszerű falu történelméről a Wikipédián lehet bővebben olvasni, most egy személyes élménybeszámoló következik.
HollókÅ‘, ahogy ez egy szabad ég alatti múzeum-faluhoz illik, örömteljesen fogadja vendégeit: egyszerű a parkolás és máris nekiugorhatunk a falusi mindennapok megismerésének (hisz 2-300 évvel ezelÅ‘tt is pont ilyen volt a hétköznapi élet itt, mint most!), vagy akár fel is juthatunk a várhoz (gyalog, turistáknak fenntartott kis vonattal vagy lovaskocsin) és csekély belépÅ‘dÃj ellenében megtekinthetjük a vár kÃnálta nevezetességeket. Az erÅ‘dÃtmény falairól nagyszerű kilátás nyÃlik a környezÅ‘ tájra, és a falak maguk is szép motÃvumokat kÃnálnak a festÅ‘knek, fotósoknak, sétálgató vendégeknek.
HollókÅ‘n minden évben Húsvétkor megrendezésre kerül a népi művesség fesztiválja, melyre különbözÅ‘ országrészekbÅ‘l érkeznek néptáncos és népdalénekes együttesek, népzenészek. A falunak és a fesztiválnak is kétségtelenül páratlan csábereje van. Ilyenkor mindenhonnan zenét hallani, áll a népművészeti vásár, és a lakosok élénk szÃnű hollókÅ‘i népviseletben sétálnak, érdekes falusi ünnepi jeleneteket rendeznek a kis utcákon, és a népi mulatság igazán örvendetes és felszabadult hangulatával ajándékozzák meg a falu látogatóit.
Érdekes megfigyelni a különbséget az ünnepi népviselet élénk és szembetűnÅ‘ szÃnei és a hétköznapi modern ruházat szürke, igényeknek megfelelÅ‘ kialakÃtása között. Kár, hogy manapság az ország többi városában már alig látni a szép népi öltözéket – a magyaros szÃnösszeállÃtást teljesen kiszorÃtották a tömeggyártásban készülÅ‘, kifejezéstelen ruhák.
Külön örvendetes volt, hogy sütött a Nap és a szél sem fújt, hisz tudjuk, milyen szeszélyes tud lenni a tavasz: gyakran napos idő közepette hirtelen beköszön a szél és a zivatar. Ilyenkor ez a szél és az eső olyanok, mint a falusi legények, amikor hirtelen előugranak az udvarról, és vödörből jól meglocsolják az utcán békésen sétáló kisasszonyokat!
Meg kell hagyni, a szervezÅ‘k kiváló munkát végeztek: a látogatók és a résztvevÅ‘k közül senki sem zavart senkit, a bejáratnál mentÅ‘autók és tűzoltók ügyeltek, az utcákon pedig kellÅ‘ számban jelen voltak a rendÅ‘rök és az önkéntesek is, Ãgy az ünnepségen résztvevÅ‘k kellÅ‘en biztonságban érezhették magukat, tudni lehetett, szükség esetén azonnal itt a segÃtség.
Összességében igencsak élveztem az itt eltöltött napot, a kézműves bemutatókat, sok szép, kontyolt nyeregtetÅ‘s palócházat láttam, áttört faragással ékesÃtett faoszlopos, deszkamellvédes tornácokkal, ahol minden egyes szobában valamilyen, a népi művességhez kötÅ‘dÅ‘ tárgy vagy eszköz van kiállÃtva, ha pedig valami megtetszett, helyben meg is vásárolható. KésÅ‘bb finomat ebédeltem a sok csárda egyikében, utána pedig motorra szállva, visszatértem a 21. századba. Viszlát, HollókÅ‘, viszlát, húsvéti, vidám, énekes, táncos HollókÅ‘, köszönjük az ünnepet, HollókÅ‘!
[facebook_like_button]
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!