Hollókői Húsvét! Fotóriport.

A Flickr oldala az albumok összes képét tartalmazza, olyanokat is, melyek a fölött nem láthatók:

Bolygónkon élő emberek többsége számára tavasz lehet a legkedvesebb évszak. Joggal, hiszen tavasz a megújulás, az új élet, az ébredés szimbóluma egyben. Ezzel együtt az egyik legfőbb keresztény ünnep, a Húsvét is tavaszra esik. Valószínűleg nem véletlen alakult ez így, hiszen ilyenkor az emberek hagyományosan Jézus feltámadását ünneplik.

Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Hollókőn készült fotósorozatunkat, ahol nagy becsben tartják és ápolják a magyarság gazdag húsvéti hagyományait. Hollókő az egyetlen olyan magyar falu, ami szerepel a UNESCO a világörökség listáján. E nagyszerű falu történelméről a Wikipédián lehet bővebben olvasni, most egy személyes élménybeszámoló következik.

Hollókő, ahogy ez egy szabad ég alatti múzeum-faluhoz illik, örömteljesen fogadja vendégeit: egyszerű a parkolás és máris nekiugorhatunk a falusi mindennapok megismerésének (hisz 2-300 évvel ezelőtt is pont ilyen volt a hétköznapi élet itt, mint most!), vagy akár fel is juthatunk a várhoz (gyalog, turistáknak fenntartott kis vonattal vagy lovaskocsin) és csekély belépődíj ellenében megtekinthetjük a vár kínálta nevezetességeket. Az erődítmény falairól nagyszerű kilátás nyílik a környező tájra, és a falak maguk is szép motívumokat kínálnak a festőknek, fotósoknak, sétálgató vendégeknek.

Hollókőn minden évben Húsvétkor megrendezésre kerül a népi művesség fesztiválja, melyre különböző országrészekből érkeznek néptáncos és népdalénekes együttesek, népzenészek. A falunak és a fesztiválnak is kétségtelenül páratlan csábereje van. Ilyenkor mindenhonnan zenét hallani, áll a népművészeti vásár, és a lakosok élénk színű hollókői népviseletben sétálnak, érdekes falusi ünnepi jeleneteket rendeznek a kis utcákon, és a népi mulatság igazán örvendetes és felszabadult hangulatával ajándékozzák meg a falu látogatóit.

Érdekes megfigyelni a különbséget az ünnepi népviselet élénk és szembetűnő színei és a hétköznapi modern ruházat szürke, igényeknek megfelelő kialakítása között. Kár, hogy manapság az ország többi városában már alig látni a szép népi öltözéket – a magyaros színösszeállítást teljesen kiszorították a tömeggyártásban készülő, kifejezéstelen ruhák.

Külön örvendetes volt, hogy sütött a Nap és a szél sem fújt, hisz tudjuk, milyen szeszélyes tud lenni a tavasz: gyakran napos idő közepette hirtelen beköszön a szél és a zivatar. Ilyenkor ez a szél és az eső olyanok, mint a falusi legények, amikor hirtelen előugranak az udvarról, és vödörből jól meglocsolják az utcán békésen sétáló kisasszonyokat!

Meg kell hagyni, a szervezők kiváló munkát végeztek: a látogatók és a résztvevők közül senki sem zavart senkit, a bejáratnál mentőautók és tűzoltók ügyeltek, az utcákon pedig kellő számban jelen voltak a rendőrök és az önkéntesek is, így az ünnepségen résztvevők kellően biztonságban érezhették magukat, tudni lehetett, szükség esetén azonnal itt a segítség.

Összességében igencsak élveztem az itt eltöltött napot, a kézműves bemutatókat, sok szép, kontyolt nyeregtetős palócházat láttam, áttört faragással ékesített faoszlopos, deszkamellvédes tornácokkal, ahol minden egyes szobában valamilyen, a népi művességhez kötődő tárgy vagy eszköz van kiállítva, ha pedig valami megtetszett, helyben meg is vásárolható. Később finomat ebédeltem a sok csárda egyikében, utána pedig motorra szállva, visszatértem a 21. századba. Viszlát, Hollókő, viszlát, húsvéti, vidám, énekes, táncos Hollókő, köszönjük az ünnepet, Hollókő!

[facebook_like_button]

1 válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?